Hogy fog kinézni a magazinok jövője? A Self Service megmutatja!

Ha francia divatmagazinról beszélünk, általában a Vogue Paris vagy a Numéro jut eszünkbe, pedig a független Self Service színvonala bőven megüti ezt a szintet, gyakran még túl is szárnyalja azt. Így történt ez most is, amikor az 53. számuk publikálásakor a hagyományos print formátum mellett egy majdnem másfél órás divatfilmben is közzétették a teljes magazint. YouTube-on, ingyen.

Először nézzük csak a korántsem elhanyagolható tartalmat. Három különböző címlapjuk közül kapásból nem tudnék választani. Anna Ewers Richard Phillips gyönyörű festményén látható, a Saint Laurent kedvenc új modellje, Aylah Petersont pedig David Sims örökítette meg. És ott van a ’90-es évek egyik kedvenc modell ikonja, Kristen McMenamy, aki Glen Luchford eddig publikálatlan 1995-ös fotóján látható, amely eredetileg a Badgley Mischka márkának készült. A csavar benne, hogy a Self Service egy 2020-as őszi Balenciaga ruhát Photoshop-olt rá.

Divatanyagokat tekintve is igazán maradandót alkottak, Luchford zseniális archívumából előkerült többek közt az 1994-es Kate Moss is, akit egy új Saint Laurent ruhába retusáltak az akkori Harper’s Bazaar divatanyag outtake-jén.

Anna Ewers divatanyagát maga a a főszerkesztő, Ezra Petronio rendezte a '70-es évek fülledt hangulatában:

David Sims címlapsztorijában pedig szerepel a tavaszi szezon egyik legígértesebb új arca, Gemma Francis-Burnett is, sajnálom is nagyon, hogy nem ő került címlapra:

Az őszi-téli számban kiemelt szerepet kaptak Mert & Marcus gyönyörű felvételei a "Glossy" című editorialban:

Alasdair McLellan fotósorozatának pedig Mona Tougaard lett a főszereplője, aki az egyik nagy kedvencem a Top 50-es modell listáról. Érdekesség, hogy a dán topmodell úgy szerepel a listán, hogy csupán nemrég lett 18 éves és csak tavaly robbant be a Prada exkluzív modelljeként.

Képek forrása: Self Service

Ez a kis előzetes persze csak egy nagyon apró részét képezi a teljes "More Than Ever" kiadványnak, amely nem csak egy sima lapozós magazin unalmát szabadítja ránk, hiszen a film minden másodperce él és mozog. A jövőbemutató formátumhoz egy reklám is dukált, az Anchorman vicces retro stílusával és Universal-szerű intróval.

Becsülettel végignéztem (és másnak is csak ajánlani tudom) a Self Service 53. számához tartozó film élményt. Nem mondom, hogy a kézzelfogható magazin gyűjteményemet kidobom az ablakon és hogy a lebilincselő film felér egy frissen megvett újság illatával, azt viszont bizton állítom, hogy a videóhoz több élmény és gondolat társult, mint a sima papír lapozgatásához. Tetszik vagy sem, be kell látni, hogy manapság az emberek egyre kevesebbet olvasnak és csak görgetnek, hallgatnak oldalakat, appokat, amire ez a figyelemlekötő formátum tökéletes megoldás. A márkák kampányfotóitól kezdve az utolsó képig tényleg minden mozog és zenél, a szövegek pedig egyszerre olvashatók és hallhatók. Például a főszerkesztői levél, valamint a divatszakma krémjének gondolatai is, akárcsak egy podcast-ben. A videóval bárki beleshet a színfalak mögé és láthatja a szereplők igazi arcát ingyen és bérmentve. Gyakorlatilag minden szerkesztőség azon dolgozik a világon, hogy kreativitással vágjon vissza a világjárvány miatt kialakult helyzetnek, melynek végeredménye a legtöbb helyen sajnos elég izzadtságszagúra sikeredett. Ezra Petronio munkája viszont egyáltalán nem erőltetett, inkább mérhetetlenül inspiráló. Ha egyszer alkalmam lenne magazint szerkeszteni, biztosan ezt a formátumot részesíteném előnyben.