Hiába próbálják a legnagyobb divatházak szebb helyzetben feltüntetni magukat, a diverzitással, valamint a kultúrák és kisebbségek megbecsülésével még mindig óriási problémák vannak a divatvilágban. Némi fejlődés látszik, a színes bőrű modellek fotóit viszont a mai napig kifehérítik a magazinokban, az ügynökségekhez vagy castingra jelentkezőknek rendszeresen azt a választ adják, hogy fekete modelljük már van, esetleg hogy a bőrszínük miatt nem férnek bele az elképzelésbe. Még mindig ott tartunk, hogy ha ázsiai modell vagy, szinte lehetetlen sikereket elérned a szakmában. A 2010-es években még az is elfogadott volt, hogy a legnagyobb divatmagazinok halál nyugodtan festették feketére a fehér modellek arcát, legutóbb 2018-ban kért bocsánatot Gigi Hadid az olasz Vogue címlapjáért, ahol barnára volt festve. A bejegyzés kezdőképe például a holland Vogueban jelent meg 2013-ban. Mivel mindig is fehér emberek által uralt iparágról beszélünk, néhány divattervező sajnos minden erőfeszítése ellenére sem tudja felvenni a tempót a tömegek által követelt változással és nyugodt szívvel használ rasszista szimbólumokat, sztereotip ábrázolást vagy ötletek híján nyúl bizonyos közösségek népművészeti vagy kulturális örökségéhez. Magával az inspirálódással probléma nincsen, ha van forrásmegjelölés, együttműködésre való hajlam. Ez sajnos általában nincs így és sem a cég alkalmazottjainak, sem a megbízott modelleknek nincsen köze az egészhez, sokszor csak egy átvett koncepcióról van szó, ami másoknak az életet jelenti, mégsem kapnak megbecsülést. Vannak olyan öltözékek is, amik hordása kifejezetten sértő az adott kisebbségre nézve, nem is beszélve arról, hogy a nagy divatházak gyakorlatilag bármit lenyúlhatnak jogosultság és sajnos következmények nélkül.
John Galliano 2011-es antiszemita felvételére mindenki emlékszik, amelyet követően a Dior divatház azonnal kirúgta. Bár mindvégig tagadta a vádakat, a bíróság bűnösnek találta és 6000 euró büntetést kellett befizetnie. Ezután eltették szépen pihenni és csak 2014-ben vették újra elő, hogy a Maison Margiela tervezője legyen. Az elmúlt 9 év sem telt botránymentesen a designerek háza táján, annyi a különbség, hogy a közösségi média erejének köszönhetően már semmi sem marad észrevétlenül.
Kezdem a legutóbbival: Marni törölte az egész kampányát, majd kért bocsánatot nyilvánosan a borzasztó döntései miatt. Francesco Risso idén egy Marni tanga papucs kollekciót álmodott meg, ami egy fekete és egy fehér, törzsi amulettként jellemzett, köves darabból állt volna, a hozzá tartozó kampány témája pedig “Jungle Mood” volt. A képeken kizárólag fekete modellek szerepelnek, bár nem Marni márkájú, de különböző kultúrákra jellemző kiegészítőkben vagy agyaggal bekenve. Az egyik férfi lábai ráadásul láncokkal vannak összekötve, mintha rabszolga lenne. Edgar Azevedo, brazil fotós készítette a sorozatot, akiről kiderült, hogy egy teljesen más projekthez készítette a képeket és a Marni átszerkesztette azokat, végül nevetséges pénzt kapott tőlük úgy, hogy 8 modellje volt.
A 2020-as resort kollekció publikálása után Wes Gordon, a Carolina Herrera kreatív igazgatója került kellemetlen helyzetbe, amikor a Mexikói Kulturális Minisztérium kijelentette, hogy a márka kisajátította a mexikói kultúrát. A tervező ugyanis minden forrásmegjelölés vagy kézműves alkotóműhelyek felkeresése nélkül használt fel tradicionális mexikói anyagokat és családi motívumokat, amik adott közösségekre nézve személyes jelentéssel bírnak. Carolina kiemelte válaszában, hogy nem lopásról, hanem tiszteletadásról van szó, ahogyan Wes is azzal magyarázta, hogy csupán ihletet merített az ország kézműves hagyományaiból. A lookbook képeken az összes modell fehér.
Tavaly Alessandro Michele került kereszttűzbe a Gucci 850 dolláros balaclava stílusú gyapjú pulcsija miatt, amiről a blackface jelenség, vagyis a faji megkülönböztetés legfőbb szimbóluma jutott azonnal az emberek eszébe. A kommentáradat és a bojkottal való fenyegetés hatására visszavonták a ruhadarabot, Alessandro mélységesen elnézést kért és teljes felelősséget vállalt az esetért. Ez a botrány kivételesen pozitívan ért véget, hiszen a Gucci multikulturális formatervezési ösztöndíj programot hirdetett és létrehozott egy új pozíciót a cégnél “Global Director for Diversity and Inclusion” néven.
Szintén 2019-ben történt Riccardo Tisci bocsánatkérése, ugyanis az őszi Burberry kollekció egyik darabját egy akasztókötéllel díszítette fel. Ez az eset ugyan kilóg a sorból, hiszen az öngyilkosságról van szó, amit egyáltalán nem kellene divatos, trendi dolognak bemutatni, ugyanakkor ne felejtkezzünk el az akasztókötél másik jelentéséről sem. Amerikában a gyűlölet és a KKK jelképe lett, a lincselés borzalmaihoz sajnos nem kell olyan sokat visszautaznunk a történelemben. 1880 és 1950 közt megközelítőleg 3400 fekete és 1300 fehér embert akasztottak fel nyilvánosan Amerikában, ahol a lincselés a mai napig nem számít szövetségi bűncselekménynek. A kötelet a bocsánatkérés után eltávolították a kollekcióból.
Miuccia Pradát 2018 decemberében kritizálták az 550 dolláros, szintén rassztista blackface karikatúrát ábrázoló kulcstartói miatt. A termékeket beszedték az üzletekből, nyilvánosan leszögezték, hogy semmi közük a rasszismushoz, a kulcstartókból befolyt teljes bevételt pedig ügyvédi nyomásra egy faji megkülönböztetés ellen küzdő szervezet kapta. A Prada nagyasszonya mégsem tanúsított megbánást, amikor az ügyre azt reagálta egy WWD-nek készült interjúban, hogy az emberek mindenen meg tudnak sértődni és hogy mindenki tiszteletet követel azért, mert manapság már beszédtéma a kulturális kisajátítás, ami a divat, a művészetek és gyakorlatilag minden alapja volt eddig is.
Dolce & Gabbana tervezőpárosa körül mindig van botrány és hát ők aztán nem kérnek elnézést senkitől. Sose voltam oda a minden szezonban ugyanolyan unalmasan giccses kollekciókért, viszont miután nyíltan felszólaltak a lombikprogram ellen (szerintük az így született gyerekek szintetikusak) és kijelentették, hogy csak a hagyományos család az egyetlen valódi családkép, végképp elvágták magukat. Két évvel ezelőtt az is kiderült róluk, hogy rasszisták. Az egész úgy kezdődött, hogy egy óriási bemutatót terveztek megrendezni Sanghajban, amit sikerült egy olyan videóval reklámozni, amiben egy ázsiai modell tipikus kínai zenére bénázik evőpálcikákkal pizza, majd olasz tészta felett. A kampány visszhangja egyértelmű volt a kínai social media részéről és időközben fény derült Stefano Gabbana magán beszélgetéseire is a téma kapcsán, amiben trágár megjegyzéseket tett a kínai emberekre és magára az országra is. Ez alkalommal sem kértek elnézést, szerencsére a hírességek és modellek sorra mondták le az eseményt, így a kínai bemutatót végül maga a D&G mondta le.
Marc Jacobs 2017-es tavaszi kollekcióját eredetileg a klubkultúra inspirálta és bár ’90-es évekbeli cyber gothokat akart bemutatni, nagyon sok bírálatot kapott azért, amiért a több kultúrából is ismert rasztahajat sajátította ki és rakta rá fehér nők fejére. Marc eleinte kiállt a saját igaza mellett, végül bocsánatkérést postolt az Instagramján. A bemutatón az 52 raszta modellből összesen 10 volt színes bőrű. A szóban forgó kollekcióhoz ha jól tudom, nem is készültek végül kampányképek.
2016-ban még Pierpaolo Piccioli és Maria Grazia Chiuri dolgozott együtt a Valentino divatháznál, ekkor történt, hogy a tavaszi kollekció témája a "The vibrant, throbbing, imperfect purity of Africa” volt. Széles körben részesültek kritikában az afrikai kultúra kisajátítása és annak bemutatási módja miatt, arról nem is beszélve, hogy összesen 91 look volt a shown, az ezeket bemutató modellek közül pedig 10 alatti volt a feketék száma. Tehát leginkább fehér lányok vonultak fel cornrows fonásban egy afrikai show keretében. Magát a kampányt is Afrikában fotózták, a képeken körülöttük lévő maszaik ugye mind fekete bőrűek, az öt modellből viszont csak egy. A tervezőpáros és a show stylistja, fodrásza inkább csak szépítette a helyzetet, igazi felelősségvállalás nem történt el azóta sem.
Dean és Dan Caten 2015-ös őszi bemutatóját a kanadai indián törzsek ihlették, ami a Dsquaw címet kapta. A mozaikszó a DSquared márkanévre és a “squaw” keleti algonquian nyelvből származó “nő” jelentésére utal. A szó sajnos kifejezetten sértő az őslakos nők számára, megalázónak és rasszistának számít a használata rájuk nézve. Sokan érezték tiszteletlennek és érzéketlennek a kollekció ruhaszabásait és kiegészítőit is, amiért a tervezőpáros írásban elnézést kért a kanadai őslakosoktól, de azért a kampányt befotózták.
Az említett botrányokat a Complex, Dazed, Diet Prada, Fashionista, MTV, Slate és a The Independent hozta le. Köszönet minden hasonló oldalnak, aki mer harcolni az igazságtalanság ellen!
Comments