Az elmúlt években számos divatlap foglalkozott már a testpozitív mozgalommal, ami elég ambivalens érzéseket vált ki, hiszen a “légy önmagad” szöveg után a legtöbb modell csípője továbbra is maximum 90 cm lehet és még mindig ömlenek a tippek, hogyan legyen Kardashian alakod vagy hogy sminkeld magad Bella Hadiddá (akik köztudottan nem a genetikának köszönhetik külsejüket). Nem titok, hogy a mai téma főszereplője, a Vanity Fair is egy olyan magazin, amiben általában rommá retusált színészek és hírességek szerepelnek, ráadásul elég sok PhotoShop fail-lel.
Természetesen nem várom el, hogy megváltsa a világot az olasz Vanity az új kampányával, ennek ellenére nagyon örülök és fontosnak tartom, hogy egy ilyen stílusú és ekkora példányszámban eladott magazin annak tudatosítására bátorít minket, hogy sokféle arckarakter és testalkat létezik a világon és mind úgy gyönyörű, ahogy van. Elengedhetetlen egyre több platformon beszélni a témáról, ha csak azt veszem alapul, hogy a jelenleg Milánóban modellkedő Jablonczky Mónika a napokban kifakadt Instagramon: “Ez már a második lakótársam ebben a hónapban, aki hánytatja magát.”
Persze nem kell külföldre mennünk ahhoz, hogy olyanokkal találkozzunk, akik szerint a külső adottságok határozzák meg egy ember életét. A Center For Ants Instagram oldalán reggel feltett kérdésemre, miszerint ért-e már bármilyen sérelem amiatt, ahogyan kinézel, a 92-ből mindössze egy, azaz 1 db ember válaszolt nemmel. A legtöbb válaszadót, aki kifejtette a sérelem okát, amiatt degradálták vagy piszkálták, mert mások szerint túl vékony, nincsenek mellei, vagy éppen túl széles a csípője, nagy a feneke vagy éppen nincs feneke, az átlagtól eltérő a magassága, de olyan is volt, akit a bőrhibái miatt cikiztek. Az egyik ismert modelltől érkezett a következő válasz, amin érdemes mélységesen elgondolkodni: “A modellszakmában azért ért sérelem, mert túl nagy a csípőm, a való életben pedig azért, mert túl vékony vagyok.”
Az október hetedikén megjelenő címlap mottója tehát az, hogy "senki nem ítélkezhet felettem", címlapsztárja pedig az Olaszországban népszerű, 40 éves színésznő és műsorvezető ,Vanessa Incontrada, aki teljesen meztelenül pózol anélkül, hogy a testén vagy arcán bármit megváltoztattak volna retusálással.
“Azt akartuk, hogy ez a címlap a testpozitivitás témáját tükrözze és a klasszikus szépség fogalmának az életünkre gyakorolt hatásaira reflektáljon. A kérdés bonyolult, mert a női test a figyelem központjában van, azok alapján, amit könyvekkel, reklámokkal, filmekkel, divattal, karikatúrákkal, valamint társadalmi, kulturális és családi körülmények közt tanítottak nekünk az ötvenes évektől napjainkig. Ami a szépséget illeti, ma ugyanaz történik, mint ami a Földdel, miután Kolumbusz Kristóf felfedezte Amerikát: ahol azt hitték, vége a világnak, ott elkezdődött egy másik. És ahol azt gondolták, hogy a szépségideálnak talán vége lesz, végül egy teljesen új fajta szépség kelt életre.” - nyilatkozta a Vanity Fair főszerkesztője, Simone Marchetti a magazin témaválasztásáról.
A címlaphoz tartozik egy fotósorozat is, amelyben 12 rendhagyó szépségű modell, köztük a heterokrómiás szemű magyar Popa Csenge történetét olvashatjuk az őket ért sérelmekről és önelfogadásuk folyamatáról. A sokat mondóan “My Way”-re keresztelt “divatanyaghoz” a lányok leheletnyi sminkben álltak modellt a témához tökéletesen illő Alberto Maria Colombo fotóművész kamerája előtt, aki a lehető legkevesebb utómunkával publikálta a képeket. A cikk további részében a 12 modell saját szavait olvashatod úgy, ahogyan az az októberi számban megjelenik:
Popa Csenge: "A füleim olyan rám jellemző különlegességek, amik mindig is tetszettek nekem."
Lina Giselle Morillo: "Sokáig utáltam a szeplőimet. Egészen addig, amíg egy nap a sminkes barátom el nem fedte azokat. Nem ismertem fel magam a tükörben és ettől kezdve megtanultam szeretni őket."
Martina de Pretto: "Nagyon sokat szenvedtem testszégyenítéstől a pattanásaim miatt. Aztán úgy döntöttem, beszélni fogok erről a közösségi médiában, hogy megbizonyosodjak arról, ezek a tökéletlenségek nem befolyásolják az életemet."
Zeineb Zouair: "Muszlimként, angiómával az arcodon nehéz azt érezni Olaszországban, hogy elfogadnak. De én így szeretem magam, ma már fontos, hogy mindenféle szépségtípussal foglalkozzunk."
Elisabetta Dessy: "62 éves vagyok és örömmel fogadom el a koromat: nem akarok semmit sem tenni a külsőm megváltoztatásáért, a ráncaim is hozzám tartoznak."
Giulia Ghezzi: "A minap egy castingon azt mondták, hogy a csípőm túl széles. Engem ez nem érdekelt. Sőt, hazamentem és meg is ettem két szelet tortát."
Greta Lenski: "Gúnyolódtak rajtam az orrom és a sovány testalkatom miatt. Diszmorfizmusban szenvedtem, a saját külsőm észlelése eltorzult. Végül képes lettem elfogadni magam."
Alice Labadz: "A castingokon azt mondták, hogy alacsony vagyok, néhol még vaskosnak is találtak. Örülök, hogy a divatiparban manapság beszélünk a testpozitivitásáról."
Kim Davis: "Floridában, ahonnan jövök, szőke hajúnak és lebarnult bőrűnek kell lenned. Engem kipécéztek a hajam és a szeplőim miatt. Olaszországban azonban úgy érzem, elfogadnak olyannak, amilyen vagyok."
Kristina Kudelova: "Mindig is boldog voltam a bőrömben, mások azonban csak egy testalkatot látnak bennem. A mentalitás változik: sokféle szépség létezik, és mindegyik úgy jó, ahogy van."
Linnea Rimberg: "Azt mondták, túl vékony vagyok és hogy furcsa az arcom. Ennek ellenére én, mint egykori élsportoló, mindig jól éreztem magam a bőrömben."
Anastasia Buscicchio: "A múltban az arcomon található folttal viccelődtek rajtam és sértegettek emiatt. Ma már nem fedném el. Rájöttem, hogy szép vagyok és hogy sokkal több vagyok annál, mint a fizikai megjelenésem. "
Forrás: Vanity Fair Italia
Kommentare